„Kiribatin nincs jövőnk.”

A Csendes-óceán déli részén fekvő, 33 korallszigetből álló Kiribatinak több mint százezer lakosa van. A szigetek átlagos magassága alig két méterrel emelkedik a tengerszint fölé, ezért a globális felmelegedés okozta vízszint-emelkedés legfenyegetettebb országai közé tartozik.

A 37 esztendős Ioane Teitiota kiribati állampolgár klímaváltozási menekültként kért Új-Zélandon menedékjogot, ám kérelmét 2007 októberében azzal utasították el, hogy országában nem üldözik és az élete nincs veszélyben. Ezért ügyvédjével fellebbezett, és azzal érvelt, hogy a hazatéréssel családja veszélybe kerül, mert Kiribatin nincs olyan földterület, ahol biztonságban és egészségben élhetnének. A bíróság a fellebbezés után is tartotta magát az előző tárgyalási szakaszban meghozott ítélethez, ami rámutatott az akkori nemzetközi menekültügyi szabályozás elavultságára, ami a klímamigráció miatti kényszerű migrációt nem fedi le.

Teitiota úr, felesége és három gyermeke a sógora házában éli mindennapjait, ami egy alapkeretes konténerház mindenféle „luxus” felszereltség nélkül. A család legértékesebb kincse az ivóvíz, amit egy kisméretű tartályban tárolnak. A vízhasználat kérdése igen fontos a számukra. Keserű irónia egy olyan helyen, amit az elsüllyedés veszélye fenyeget. A talajvíz itt éppen a felszín alatt található, ami sebezhetővé teszi az emberi és az állati szennyeződésekkel szemben, így a víz ihatatlanná válik. A felszín alatti vizet csak a mosáshoz használják, de ettől a gyerekeknek bőrproblémáik lehetnek, és további megbetegedésekhez vezethetnek. A csecsemőhalandóság Kiribatiban elég magas, amihez közvetve köze van a rossz minőségű szennyezett víznek.

Teitiota-t vízuma lejártával kitoloncolták Új-Zélandról. Ezzel a kilátásai tovább romlottak, és a saját  országában a munkanélküliség eléri a 30% -ot. Közben Kiribati vezetősége Fidzsi-szigetén vásárolt földterületeket növénytermesztés céljából azért, hogy előkészítse a tengerszint emelkedése miatt otthonukat elhagyni kényszerülők áttelepülését. A feszültség feloldására az ún. Migráció Méltósággal program keretében igyekeznek felkészíteni a sziget lakosságát az áttelepülésre.

A menekültekről szóló egyezmény (a Genfi Egyezmény) a II. világháború utáni Európa terméke, ekkor vált egyébként az éghajlatváltozás világméretű kérdéssé. A menekültügyi egyezmény nem naprakész, és sok kérdést felvet a mai globális viszonyok között. Bár papíron a környezeti menekült fogalma nem létezik, a nemzetközi szervezetek szerint 2050-re 50 millióan lesznek azok, akik valamilyen éghajlati/környezeti okból kénytelenek elhagyni az otthonukat.